Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok egy Szókratész görög filozófus mondása. .

A jelentése én csak azt tudom, hogy nem tudok semmit teszi egy saját tudatlanságunk felismerése Szókratész, azaz felismeri saját tudatlanságát.

A szókratészi paradoxon segítségével a filozófus kategorikusan tagadta, hogy tanító vagy nagy tudó lenne bármilyen tudás birtokában.

Logikusan, azzal, hogy Szókratész kijelenti, hogy semmit sem tud, megerősíti azt a tényt, hogy neki sincs mit tanítani.

Egyes filozófusok és gondolkodók nem hiszik, hogy Szókratész mondta volna ezt a mondatot, azonban nem kétséges, hogy a tartalom valóban a görög filozófustól származik.

Mások azonban azt állítják, hogy egy ilyen mondat nem Szókratész nevéhez fűződik, mivel nem található meg Platón - Szókratész legismertebb tanítványa - műveiben, mivel ezek a művek állítólag a mesterfilozófus összes tanítását tartalmazzák.

Úgy vélik, hogy a mondat egy beszélgetés során hangozhatott el az athéniakkal, akik nem rendelkeztek nagy tudással. Az athéniakkal folytatott párbeszédben Szókratész azt a kijelentést tette, hogy nem tud semmi nemeset és semmi jót.

Egyes szerzők megjegyzik, hogy ezek a mondások azt mutatják, hogy Szókratész tudatlanságának megvallása alázatos oldalát mutatja, míg mások szerint az alázat fogalma csak a kereszténységgel jelent meg, és nem Szókratésznél merült fel.

Sok gondolkodó vitatta Szókratész álláspontját is, azt állítva, hogy az ilyen mondatot iróniaként vagy didaktikai stratégiaként is használta, hogy tanítson és felkeltse a hallgatóság figyelmét.

Egy másik változat szerint a "Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok" kifejezést Szókratész mondta, amikor a jós kijelentette, hogy a filozófus a legbölcsebb ember Görögországban.

Bár egy ilyen mondat nincs összeállítva Platón írásaiban, tartalma összeegyeztethető Szókratész minden gondolatával, amit hirdetett.

Szókratész számtalan ellenséget gyűjtött magának azért, mert képes volt alázatosan beismerni felfedezését. Ezek az egyének azzal vádolták, hogy a retorikát kihasználva hazugságokat gyárt.

70 éves korában Szókratészt bíróság elé állították azzal a váddal, hogy provokálta a közrendet, mivel arra buzdította az athéniakat, hogy ne higgyenek az istenekben, és kérdezősködési módszereivel megrontotta a fiatalokat.

Szókratész lehetőséget kapott arra, hogy visszavonja gondolatait, mégis kitartott tézisei mellett. Elítélése az volt, hogy meg kellett innia egy pohár mérget.

Szókratész a tárgyalásán a következő mondatot mondta: "A gondolkodás nélküli életet nem érdemes élni".

A mondat magyarázata Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok

Szókratész mondata "Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok" két ellentétes típusú tudást foglal magában: a bizonyosságon keresztül szerzett tudást és az igazolt meggyőződésen keresztül szerzett tudást.

Szókratész tudatlannak tartja magát, mivel nincsenek bizonyosságai, és világossá teszi, hogy abszolút tudás csak az istenekben létezik.

A kifejezés azt jelenti, hogy nem lehet valamit teljes bizonyossággal tudni, de nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy Szókratész abszolút semmit sem tudott.

A történelmi mondást azután vonták ki, hogy Szókratész rájött, mindenki azt hiszi, hogy a filozófus valamilyen témában mélyreható ismeretekkel rendelkezik, holott a valóságban ez nem egészen így van.

A görög gondolkodó bölcsessége abban rejlett, hogy nem táplált illúziókat magával a tudással kapcsolatban.

Ezen a mondaton keresztül az egyén megértheti, megtanulhatja és elfogadhat egy másfajta életmódot, elvégre jobb lenne azt feltételezni, hogy valamiről nem tudunk semmit, mintha tudatlanul beszélnénk.

Aki azt hiszi, hogy sokat tud, annak általában nincs sok kedve vagy ideje többet tanulni.

Másrészt azok, akik tudják, hogy nem tudják, gyakran éreznek vágyat arra, hogy változtassanak ezen a helyzeten, és mindig vágyat mutatnak arra, hogy többet tanuljanak.

Szókratészi módszer

A tudás keresésének Szókratész által megalkotott módszertana, amelyet dialektikának is neveznek.

Rajta keresztül Szókratész a párbeszédet használta fel az igazsághoz való eljutás módjaként.

Vagyis a filozófus és egy személy (aki azt állította, hogy egy adott téma mestere) közötti beszélgetés során Szókratész addig tett fel kérdéseket a beszélgetőpartnerének, amíg az el nem jutott egy következtetésre.

A filozófus általában képes volt megmutatni a beszélgetőpartnerének, hogy semmit vagy nagyon keveset tud a kérdéses témáról.

Szókratész általában csak azokat az imákat vizsgálta és faggatta, amelyeket a beszélgetőpartner mondott.

Az ilyen kérdések révén alakult ki a párbeszéd, és a filozófus értelmezte annak a beszélgetőpartnernek az igazságait, aki meg volt győződve arról, hogy mindent tud az adott témáról. Szókratész provokálta és ösztökélte a beszélőt, és csak akkor hagyta abba a kérdezősködést, amikor ő maga is eljutott a válaszig.

Egyes filozófusok megjegyzik, hogy Szókratész két lépést használt módszerében - az iróniát és a maieutikát.

Az irónia, mint első lépés, abban állt, hogy az ember beismerte saját tudatlanságát, hogy mélyebbre hatoljon az igazságban és lerombolja az illuzórikus tudást, míg a maieutika az egyén elméjében a tudás tisztázásának vagy "megszületésének" aktusához kapcsolódik.