Ebben a cikkben egy érdekes fogalomról fogunk beszélni, amely az emberi lények elméjéhez és viselkedéséhez kapcsolódik. id Fontos helyet foglal el a pszichoanalitikus gondolkodásban, különösen az osztrák orvos, Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja által kidolgozott alapvető művekben.

Mi az id

Az id szó az azonos nevű latin névmásból származik, ami nagyjából az "ez" szóval egyenértékű. A ego e szuperego Az id az emberi személyiség Freud által alkotott hármas modelljének egyik összetevője.

Freud szerint az id megfelel az ösztönöknek, vágyaknak és impulzusoknak. Az id összetevői közé tartoznak az agresszív impulzusok, a szexuális vágy és a testi szükségletek.

Az id a pszichoanalízisben

Freud szerint az id az egyetlen a három személyiségkomponens közül, amely az egyénnel együtt születik, és ellentmondásos impulzusokat hordozhat magában.

Bár működése tudattalan, az id energiát szolgáltat ahhoz, hogy a tudatos mentális élet tovább fejlődhessen. Nyelvi botlásokban, a művészetben és a létezés más, kevésbé racionális aspektusaiban is megnyilvánulhat. A szabad gondolattársítás és az álmok elemzése olyan eszközök, amelyek hasznosak lehetnek egy személy id-jének tanulmányozásában.

Bár egyes kortárs pszichoanalitikusok kritikával illetik, mivel leegyszerűsítőnek tartják, az id freudi fogalma továbbra is hasznos ahhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet az emberi személyiség részét képező ösztönökre és impulzusokra, amelyek segítik a viselkedés irányítását.

Az ego, a szuperego és az id közötti különbség

Most látni fogunk néhány különbséget a három összetevő között, amelyeket Freud az emberi személyiségben azonosított.

Ahogy fentebb említettük, az id, amely a vágyak és impulzusok azonnali kielégítésével foglalkozik, figyelmen kívül hagyja a valóságot, és a személyiség többi összetevője előtt keletkezik, amelyek a személy növekedésével fejlődnek, lehetővé téve egy kiegyensúlyozottabb interakciót a világgal általában és a többi emberrel.

Az ego például azért keletkezik, hogy kontrollálja a semmit sem realizáló id igényeit, hogy azokat a valósághoz igazítsa, és megakadályozza, hogy azok katasztrofális következményekkel járjanak az egyén számára. Az ego cselekvései lehetővé teszik például a kielégülés elhalasztását és a célok elérésének hatékony módjainak keresését.

A szuperego a személyiség azon összetevője, amely tartalmazza a személy által elsajátított és internalizált kulturális értékeket és szabályokat, és megpróbálja úgy irányítani az egót, hogy az megfeleljen ezeknek. Nem születünk vele, hanem a társadalomban szerzett tapasztalataink és az olyan apafigurákkal, mint a szülők, tanárok és más tekintélyszemélyek, való interakció során fejlődik ki.

Az embereknek a helyes és helytelen fogalmáért felelős szuperego magában foglalja azt, amit általában lelkiismeretnek nevezünk, amely megítéli a viselkedést és kritizálja a belsővé tett értékek gyakorlása során az eltéréseket. Jellegzetességei és funkciója miatt gyakran szemben áll az id követeléseivel.

Míg az id teljesen tudattalan, addig az ego és a szuperego részben tudatos, részben tudattalan. Az ego megpróbálja összeegyeztetni az id követeléseit, a szuperego erkölcsi követeléseit és a valóság által előírt korlátozásokat, amelybe az egyén beilleszkedik.

A pszichoanalízis szerint az elme tudatos és tudattalan tartalma közötti konfliktus mentális zavarokat és problémákat, például szorongást és neurózist okozhat.

Fontos megjegyezni, hogy az id, az ego és a szuperego a személyiség részei, nem pedig az agyé. Nincs fizikai létezésük.

Az ego, a szuperego és az id nevek eredete

Tudja, honnan erednek a személyiség összetevőinek nevei? Már elmagyaráztuk, hogy az "id" latin névmás, amely nagyjából a mi "it"-ünknek felel meg. Az "ego" latinul "én". Ez jelenik meg például a "Et si omnes scandalizati fuerint in te, ego numquam scandalizabor" ("Bár mindenki botránkozik benned, engem soha nem botránkoztatnak meg") mondásban, amelyet Péter mondott Krisztusnak a Vulgatában, a híres fordításban, a VulgataA 4. század végén készült latin nyelvű Biblia.

Az ego, superego és id elnevezéseket James Beaumont Strachey brit pszichoanalitikus, Freud művének egyik angolra fordítója alkotta meg. Strachey az idézett latin formákat használta a fogalmak elnevezésére, amelyeket Freud "das Ich"-nek, "das Über-Ich"-nek és "das Es"-nek nevezett. Ne feledjük, hogy a német nyelvben a főnevek és a legtöbb főnévi szó első betűjenagybetűkkel írva.

A "Das Ich" németül "én"-t jelent. Híres az "Ich bin ein Berliner" ("Én egy berlini vagyok") mondat, amelyet John Kennedy amerikai elnök a berliniekkel való szolidaritásból mondott egy beszédében, amikor a kapitalista német város nyugati, a keleti, szocialista résztől a berlini fallal elválasztott részét meglátogatta. "Das Über-Ich" valami olyasmi lenne, mint "magasabb én".

A "Das Es" valami olyasmit jelentene, mint "ez", mivel az "es" névmás a német nyelvben azokra a főnevekre használatos, amelyek elfogadják a "das" névszói cikket ("er" és "sie" névmás azokra a főnevekre használatos, amelyek elfogadják a "der" hímnemű, illetve a "die" nőnemű cikket). Freud a "das Es" elnevezést Georg Groddeck német orvos munkásságából vette át, bár az ő meghatározása eltér Freudétól.Míg az előbbi az egót az id kiterjesztésének tekintette, addig az utóbbi az id-t és az egót különálló rendszerként mutatta be.

Következtetés

Bár minden embernek, még a pszichológiailag legegészségesebbeknek is vannak irracionális impulzusai és tudattalan motivációi az id-ben, szükséges, hogy annak működését az ego és a szuperego működése ellensúlyozza, hogy az egyén kielégítő és erkölcsös kölcsönhatásba kerülhessen a környezetével és azokkal az emberekkel, akikkel együtt él.

A pszichoanalízis, miután olyan eszközöket fejlesztett ki, mint a gondolatok szabad asszociációja az elme tudattalan tartalmának megértéséhez és annak felismeréséhez, hogy miben nyilvánulnak meg a személyiség különböző összetevői közötti nézeteltérések, megpróbál segíteni az egyénnek, hogy megértse és kiegyensúlyozza mentális apparátusa különböző aspektusainak igényeit és szükségleteit.